TROGIR 2. RÉSZ

A látnivalók mellett persze folytatódik a beszámoló azzal, hogy milyen finomságokon is éltünk az elmúlt hetekben. Olykor főzőcskéztünk, de étteremben is megfordultunk. Összességében számomra Horvátország a füge mennyország. Az, hogy az út mentén lépten-nyomon vadon nőnek a fügefák, amik roskadásig vannak az egyik kedvenc gyümölcsömmel, mindig ámulatba ejt. Idén sajnos túl korán érkeztünk, ugyanis a szüret még csak ez után kezdődik. Így a fügés nyalánkságok ezúttal kimaradtak, de azért volt alkalmam tervezgetni, így pontosan tudom, hogy mit fogok kikísérletezni itthon. A nyárson sült malacot viszont kipipáltam erre az évre is, szerencsére. Az idei nyár felfedezettje, a dalmát halleves, amit biztosan elkészítek majd itthon is. Évek óta most először kóstoltuk, méghozzá rögtön két alkalommal is. Nagyon más mint az itthoni, viszont különösen ízletes és frissítőbbnek is találtuk, mint a magyar halászlevet, amit egyébként imádok. Az éttermekben még mindig nagyon jó grillezett friss halat és rákot adnak, viszont édesszájúként, legnagyobb szomorúságomra, még mindig szerény a desszertkínálat.

Természetesen találtunk ismét néhány gyöngyszemet és a környéken lévő fagyi minősége is már-már megközelíti az olaszok szintjét. A nagy kedvencek: mandarin, füge, vérnarancs, ananász, mogyoró és hát természetesen a citrom.

G fejébe vette, hogy kiránduljunk Sibenikbe, és ha már úgyis ott vagyunk, akkor ebédeljünk is ott. Így két év után ismét a Pelegriniben találtuk magunkat. A Pelegrinit, melynek egy hétszáz éves villa ad otthont, a legjobb dalmát étteremnek és a harmadik legjobb horvát étteremnek választották. Vannak állandó ételek az étlapon és persze újdonságok is. Ezúttal füstölt padlizsánhabot és sajttálat rendeltünk. Az előétel előtt árpagyöngyöt hoztak oregánó habbal, majd érkezett a házi kenyér zöld olíva tapenáddal. Főételnek szarvasgombás papardellét választottunk dalmát sonkával és risottot helyi sajttal, hallal és fűszeres cukkini szósszal (na ez valami óóóriási volt!). Desszertnek megkóstoltuk a karobos csokoládé tortát, mellé pedig kávés csokoládékrémet kértünk. Itt biztosra lehet menni, ugyanis kiváló helyi alapanyagokból mindig valamilyen ötletes ételkülönlegesség készül a chef irányításával.

Splitben, a kb 35 fokban, már alig vártuk, hogy megtaláljuk a Konoba Matejuskát, azt a kisvendéglőt, amit ebédre szemeltünk ki korábban. A két előétellel - sült rák valamint a sós és ecetes szardella salátával - már szinte jóllaktunk, így egy főételt osztottunk el hárman, egy gyönyörű aranydubrincsot grillezett zöldségekkel. Kisebb sokkot kaptam, amikor ráeszméltem, hogy a gyerek megevett vagy tíz rákot és majd' egy fél halat...

A szigetünkről kis menetrend szerinti hajón is bejuthatunk Trogirba, csupán 20 perc alatt. Muszáj volt kipróbálni. Miminek nem kellett jegyet venni, ellenben a kapitány parancsba adta, hogy vegyünk neki fagyit a városban, így az esti sétánkat egy nagy adag vérnarancs és mogyorófagyi társaságában töltöttük.

Trogir régi városrészében valóban rengeteg étterem és kávézó közül válogathatunk. Csak győzzünk választani! A Konoba TRS kerthelyiségében például ősrégi falak között, gyönyörű boltív alatt vacsorázhatunk. Elsőnek a marinált kardhalat kóstoltuk, majd érkezett a korábban már megismert halleves (ám ezúttal annak egy sokkal selymesebb, finomabb változata) és karfiolkrémleves sült fokhagymával. Mivel Mimi a felajánlott féladag csirkés füstölt sajtos gnocchiról önként és dalolva mondott le a hal-rák páros javára, ezért a kétszemélyes haltálon hárman osztoztunk. A tál grillezett zöldségekkel és egy teljes műtős felszereléssel is érkezett... Desszertnek dalmát rafiolit kértünk (ez egy helyi specialitás - kis, diókrémmel töltött táskák) proseccos fügével és krémsajttal. Vacsora értékelés: 10/10!

Az egyszerű de mégis nagyon ízletes vacsorára vágyók mindenképpen keressék fel a Kristian pizzériát az óváros szívében. A minimál pizza olasz stílusban horvát sonkával szimplán remek, mellé pedig az étlapról mindenképpen a házi készítésű tésztákból érdemes válogatni. Az articsókás és a paradicsomos-rákos változatokat teszteltük, azok nagyon finomak.

A szuvenírekkel kapcsolatban - a képes albumok mellett - már régen leginkább csak hűtőmágnest és valamilyen helyi finomságot választunk. A városközpontban van egy aprócska, nagyon pofás kis delikát bolt. Van ott rengeteg ízesített olívaolaj, kandírozott narancs- és citromhéj, különféle olívabogyók és belőlük készült paszták. Lekvárok és jamek - főleg fügéből- valamint szarvasgomba termékek és olajfából készült konyhai kiegészítők is. Nem is tudtam ellenállni, vettem egy olajfából faragott kis tálaló - vágódeszkát és egy üveg szarvasgombás krémet is.

Trogir nem csupán nappal, de a lágy, esti fényekben is jól mutat. Vacsora után kellemes a séta a kikötőben. A yachtok konyhájában is gőzerővel dolgoznak, flambírozik a szakács...

Vendéglátóink naponta elláttak bennünket saját termesztésű (abszolút bio) zöldséggel és gyümölccsel. Paradicsom, uborka, őszibarack, szilva és citrom, a kertben álldogáló gyümölcstől roskadozó fácskáról. Máskor még frissen sült házi palacsintával is. Mimi pedig beállt segíteni olajat és gyümölcsöt árusítani esténként a kertkapuban.

Utolsó nap faszénen grillezett makrélával, friss salátával vendégeltek meg, amihez puha kenyér és egy üveg házi bor is járt. Vesela elmondta a receptet, só, bors, kevés petrezselyem a hal hasába és a titkot is persze - saját készítésű olívaolaj kell hozzá. Ez egy olyan hely, ahová jövőre is szívesen visszajönnénk, de inkább augusztusban, amikor a kertben lévő narancs és gránátalmafa termései érnek... és persze a füge!