NAGYKÖRŰ - EGY TORTAVERSENY KÖVETKEZMÉNYEI...

Komoly elmaradásunk van, ugyanis eddig nem készült még beszámoló arról, hogy a nyár eleji nagykörűi tortaversenyre beküldött "pályázataink" közül (Csokis mogyorós cseresznyetorta és a Habos cseresznyés pitetorta) az egyik, méghozzá a habos, bizony nyert! Minden tehát ezzel a tortával kezdődött: 

A versenyre szebbnél szebb, finomabbnál finomabb sütik érkeztek be. Így aztán különösen nagy volt az öröm nálunk, mikor megtudtuk, hogy a mi tortánk végzett az első helyen. Az "elsőhelyezettséggel" bizony különleges nyeremény is járt: amellett, hogy a receptjeink felkerültek a Kifőztük oldalára, egy meghívást is kaptunk a nagykörűi Cseresznyevirág Vendégházba. Egész nyáron készültünk, de az sajnos úgy röppent el, ahogy illik, és Nagykörűbe nem sikerült eljutnunk... Erzsike, a tulajdonos javaslatára megpróbáltuk szabaddá tenni október első hétvégéjét, mely egybeesett a nagykörűi Nagy befőzés napjával!

Szerencsések vagyunk, mert nagyon kellemes, meleg őszi hétvégénk volt. A Tisza vonalán eddig csupán Szolnokig jártunk, így aztán a várost elhagyva számunkra ismeretlen táj következett. Végig csendben a folyó mellett kanyarogtunk, míg meg nem érkeztünk Magyarország cseresznyéskertjébe. Mivel Mimi az út utolsó 15 percében aludt el, így megérkezésünkkor még egy kis nyugodt napfürdőzés is belefért a teraszon, mielőtt a falusi forgatagba vetettük volna magunkat. Erzsike és Péter nagy szeretettel fogadtak bennünket. A vendégház igazán hangulatos, a konyha imádnivaló, nem mintha a minikonyha nem felelne meg, de ezt azért bizony elfogadnám.

A Nagy befőzés programja a központi téren zajlott, ahová mi a jó időre való tekintettel gyalog indultunk ki. Ennyi cseresznyefát még életemben összesen nem láttam, mint útközben... A délután folyamán a lekvárfőzés mellett volt tökverseny és tökárverés, házi sütemények vására, ahol még a mi tortánkat is megsütötték... Torta ide vagy oda, Mimi abszolút favoritja a csörögefánk volt, amiből 5 körben kellett vennem neki, annyira ízlett! Hegyekben állt a sok finomság: házi szalámik, tiszai olajos hal, savanyúságok, zöldségkrémek, sajtok (a sétáló sajttálat nem hagyhattuk ki), mézek, pálinkák és persze lekvárok.

Természetesen a folyópartra is legyalogoltunk. A Tisza nyugodt volt, az utolsó esti "komp" pedig egy lovat még áthozott a túloldalról mielőtt bezárt.

Az egész napi séta után kiéhezve vártuk a vacsorát. Vendéglátóink mindenféle finomsággal megrakott asztallal készültek: szarvasgerinc "Péter módra", vagyis dióval és lestyánnal, juhtúrós sztrapacska, tormás céklasaláta... Kísérőnek olyan gyógynövénypálinka is járt, melynek a színe és selymessége olyannyira meglepett, hogy bár nem voltam pálinkakedvelő, de azt hiszem most az lettem.

Reggelire ismét egy csodás, mi mással, mint cseresznyés étkészlettel terített terülj-terülj asztalkámmal vártak: ínycsiklandó házikolbász, padlizsánkrém, Erzsike saját készítésű lekvárja várt, ismét azt sem tudtuk, mibe kóstoljunk bele.

Olyan nagy élmény volt, nemcsak ez a kirándulás, hanem az egész verseny, ezért ezúton is szeretnénk megköszönni a vendéglátást és azt, hogy ennek részesei lehettünk. Természetesen már gondolkozunk a jövő évi "pályamunkán", merthogy Nagykörűbe, akár minden hétvégén szívesen mennénk!